Szabó Zoltán (1932-2026)


Szabó Zoltán 1932. július 22-én született Budapesten. Tanulmányait a Budapesti Piarista Gimnáziumban kezdte, majd az iskola megszüntetése után az Eötvös József Gimnáziumban érettségizett. 1955-ben az ELTE TTK első geofizikus évfolyamán szerzett diplomát. Pályáját az Eötvös Loránd Geofizikai Intézetben (ELGI) kezdte és egész életében kitartott mellette.
Az ELGI-ben főként gravitációs mérések feldolgozásával és értelmezésével foglalkozott. Az Eötvös-inga laboratóriumban részt vett az E–54 ingák beszabályozásában és hitelesítésében. 1964-ben a Gravitációs Osztály helyettes vezetője, 1967-ben az összevont Gravitációs és Földmágneses Osztály vezetője lett. Később a Földfizikai Osztály élére került, amely az intézet obszervatóriumainak, laboratóriumainak és mérési hálózatainak munkáját fogta össze. Vezetése alatt jött létre többek között a Mátyáshegyi Geodinamikai Állomás, a paleomágneses laboratórium és egy új, abszolút gravitációs méréseken alapuló alaphálózat. Ebben az időszakban készült el Magyarország regionális gravitációs felmérése, az országos gravitációs adatbank, valamint több jelentős gravitációs és földmágneses térkép.
Kutatásai a tektonikai értelmezést segítő gravitációs térképek, Bouguer-anomália térképek és Moho-térképek készítésére, valamint a hazai földrengésveszély vizsgálatára is kiterjedtek. Jelentős szerepet játszott a Paksi Atomerőmű telephelyét megalapozó szeizmotektonikai kutatásokban, és nyugdíjasként részt vett a bátaapáti radioaktívhulladék-tároló földmágneses méréseinek értelmezésében is.
Nyugdíjas éveiben is aktív maradt, figyelme egyre inkább Eötvös Loránd munkássága felé fordult. Fáradhatatlanul gyűjtötte az Eötvöshöz kapcsolódó emlékeket, és jelentős szerepet játszott az Eötvös Loránd Emlékgyűjtemény létrehozásában és kiállítási anyagainak összeállításában az ELGI Columbus utcai székházában. Az eszközök korhű rekonstrukcióját Ő felügyelte, kiváló szakértelemmel. A gyűjtemény egyik kiemelkedő darabja Eötvös eredeti kézirata a tehetetlen és súlyos tömeg vonatkozásában végzett ekvivalencia-kísérletekről, amelyet az UNESCO 2015-ben a világörökség részévé nyilvánított. A dokumentum „Az Eötvös kísérlet – történelmi keretben” címmel könyv formájában is megjelent, amelynek előszavát Szabó Zoltán írta, a fizika iránt kevésbé érdeklődő olvasó számára is érdekfeszítő stílusban és tartalommal.
Eötvöst szakmai példaképének tekintette. Munkáját szenvedéllyel és örömmel végezte, kerülve minden külsőséget, mégis kivívva kollégái mély tiszteletét. Sokan munkatársként ismerték meg, de barátként búcsúznak tőle.

A Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága Szabó Zoltánt saját halottjának tekinti.
Emlékét és örökségét megőrizzük.