Az épület kövei
Az épület külső díszítő elemeiben alárendelt a kő, hiszen az épület téglából és a maga korában úttörő módon vasbetonból épült, míg tetőzete, csúcsdíszei, homlokzati díszei Zsolnay kerámiából készültek. Az építő- és díszítőköveket a Villányi-hegységben fejtett triász és jura időszaki mészkövekből válogatta a tervező.
Zuhányai Mészkő
A lépcsők és az ablakpárkányok a zöldes színű, középső triász korú, nyílt tengerben leülepedett, gumós mészkőből, bányahelyéről elnevezve Zuhányai Mészkőből készültek, mely az építőiparban „siklósi zöld” néven ismert. Helytelenül márványnak is nevezik, elsősorban csiszolt felületének bonyolult rajzolata miatt. Ősmaradvány-tartalma néhol felismerhető ammoniteszekből, nautiluszokból és mikroszkópi méretű conodontákból áll.
Szársomlyói Mészkő
A lépcsők lábazata, korlátelemek, szobortalapzatok alapanyaga sárgás, testszínű, Máriagyűd környékén bányászott felső jura Szársomlyói Mészkő és az abba foglalt, szintén ebből a formációból származó vörös eres, breccsás, sztilolitos mészkő a villányi-hegységi Rózsa-bányából.
Ez a gyakran használt díszítőkő viszonylag mély, de fokozatosan sekélyebbé váló tengerben ülepedett le, amit a mikroszkópos vizsgálatokkal látható plankton-szervezetek és a szabad szemmel is megfigyelhető ammoniteszek igazolnak. A kőzet jellegzetes erezetét a törések mentén kiváló vörös, vastartalmú ásványok adják.
Érdekesség, hogy a kőfelületek monotonitásának megtörése céljából az egyes tömbök szélén végigfutó szegélyt képeztek, ami elsőre valamilyen másfajta kővel történt befoglalás érzetét kelti. Közelebbről szemlélve kiderül, hogy ezt a „mintát” ugyanazon kőanyag eltérő felületképzéséből és utólagos színezéssel alakították ki.
Az építőipar ezeket a kőzeteket „siklósi sárga” és „siklósi vörös” néven is számon tartja. A testszínű változatból készült az intézet aulájának lépcsősorát kettéosztó talapzat is, amely Böckh Hugó intézetigazgató ravatalaként szolgált, majd egy mamut szobra állt rajta.
Édesvízi mészkő
A külső lépcsők negyedidőszaki édesvízi mészkőből készültek, amely már a rómaiak által is bányászott, máig kedvelt építő- és díszítőkő. Hazánkban ugyan fehér márványnak nevezik, valójában lyukacsos, laza szerkezete nem is hasonlít a masszív, tömör, metamorfózison átesett márványéra.
A valójában piszkosfehér színű édesvízi mészkő (travertínó) karsztforrások által táplált, nagy karbonáttartalmú tavakban képződött, illetve ősi mésztufagátak, tetaraták maradványa. A Jellemzően erősen porózus kőzetben tömegesen találhatók növénymaradványok, de előfordulnak puhatestűek vázai, gerincesek csontjai is.
