Báró Eötvös Loránd a pesti egyetem (ma Eötvös Loránd Tudományegyetem) fizika professzoraként a XIX. század utolsó évtizedeiben kezdte el a Föld gravitációs terének vizsgálatát. Hosszú évek elméleti és kísérleti munkájának eredményeként megalkotta később híressé vált torziós ingáját, az Eötvös-ingát, amely rendkívüli pontosságával évtizedekkel előzte meg korát és a későbbiekben az első olyan műszernek bizonyult, amellyel a Föld mélyének szerkezetét és az azokban rejtőző nyersanyagokat, elsősorban a kőolajat és a földgázt sikerrel lehetett kutatni.
Eötvös Loránd gravitációs kutatásai és az Eötvös-inga olyan nemzetközi sikert arattak, hogy a tudományos világ javaslatára 1907-ben a magyar kormány a tudós professzor számára egy külön kutatóintézetet alapított. Ez az intézet (az egykori Eötvös Loránd Geofizikai Intézet, röviden ELGI, az MBFSZ elődintézménye) őrizte meg a XX. század viharai során Eötvös Loránd személyes hagyatékának és laboratóriumi eszközeinek jelentős részét. A megőrzött hagyatékot hosszabb-rövidebb ideig többször is bemutatták, első állandó kiállítása Tihanyban a bencés kolostorban, majd az intézet földmágneses obszervatóriumának épületében volt az 1980-as 1990-es években.
Az ELGI vezetése a hagyatékot a XX. század utolsó éveiben hivatalos gyűjteménybe szervezte „Eötvös Loránd Emlékgyűjtemény” néven és kialakította végleges bemutatóhelyét, amelyet 1998-ban nyitottak meg a nagyközönség számára, és amely azóta is látogatható.